Isten szereti népét

Olvasmány: Ézsaiás könyve 5,1-7
Alapige: Ézsaiás könyve 5,3-4

"Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai,
tegyetek igazságot köztem és a szőlőm között!
Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni,
amit meg nem tettem?
Azt vártam, hogy jó szőlőt terem majd,
miért termett mégis vadszőlőt?"

A mai istentiszteleten az új borért adunk hálát Istennek, és a felolvasott Igében egy különleges szüreti dal hangzott. Ez az Ószövetségi dalköltészet egyik gyöngyszeme, mély érzelmeivel és beszédes képeivel. Most, amikor keressük ennek mára szóló üzenetét, először is tegyük vissza eredeti helyére, és lássuk, hol és milyen körülmények között hangozhatott el először! Képzeljük tehát magunk elé a következő helyzetet:

Júda fővárosában, Jeruzsálemben vagyunk, nem sokkal a szüret ideje után. Mindenki a termény-betakarításért tartott ünnepre készülődik éppen. Az emberek igyekeznek felfelé a templomba, hogy hálát adjanak Istennek földjük terméséért, a gyümölcsért, gabonáért, kenyérért, borért. S akkor egyszer csak kiáll Ézsaiás próféta, és megszólítja őket ezzel a különleges szüreti dallal. „Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon…” Az emberek itt is, ott is megállnak, csoportokba verődnek, és hallgatják a prófétát.

Isten népe hallgatja ezt a különös dalt, mely szerelmes dalként kezdődik, de aztán fájdalmas panasz-énekké változik. És miközben e dalt hallgatja, Isten népe pontosan érti a benne levő képeket. Tudják, hogy a dalban Isten a szerelmes gazda, a szőlőültető, ők pedig az ő szőlőskertje. Tudják, hogy a dal kettejük kapcsolatáról szól, Istenről és róluk.

Sajnos nem derül ki az igéből, hogy Ézsaiás énekének milyen hatása volt a hallgatókra, hogyan fogadták: Megérintette őket, vagy elutasították? Sokkal fontosabb azonban, hogy mi, akik ezt ma hallgatjuk, érezzük magunkat megszólítva. Nekünk szól, bennünket szólít most ez a dal.

„Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről.” Az ének tehát szerelmes dalként kezdődik. Ez a kiindulási pont, és nagyon fontos látnunk: Itt minden és mindvégig szeretetből történik!

Kiderül, hogy a gazda nagyon szereti szőlőjét, ezért mindent megad neki. A lehető legjobb feltételeket teremti. Jó fekvésű területet választ ki neki egy „kövér hegyoldalon”, felássa, kiszedi belőle a köveket, s azokból védőfalat emel körülötte, hogy a vadak ne bánthassák. Sövénnyel is körülveszi, s miután az épület és a borsajtó is elkészül, beülteti nemes szőlővel.

Ilyen a népéről szeretettel gondoskodó Isten.

Ahogyan hallgatták ezt az éneket, Isten népében nagyon szép emlékek idéződtek fel: Hogyan adta nekik az Úr a tejjel és mézzel folyó Kánaánt, hogyan biztosított nekik kedvező feltételeket az életükhöz, és hogyan adott nekik számtalanszor védelmet ellenségeikkel szemben. Szeretetének megszámlálhatatlanul sok jelét adta.

Fontos nekünk is újra meg újra felidézni, mennyi mindent kapunk folyamatosan Istentől, az Ő szeretetéből! Tudunk-e ezekért hálát adni? Hogy nekünk is van helyünk a világban, van hazánk és van házunk, otthonunk, – tudunk-e érte hálát adni? Hogy vannak szeretteink, akik körülvesznek, és van egészségünk, életerőnk, amiből dolgozni tudunk, – érezzük-e mindezekből, hogy mennyire szeret minket Isten? Nap mint nap körülvesz gondoskodásával!

„Mid van, ami ne kaptál volna?” – kérdezi egyik levelében Pál apostol. És valóban, még azok a dolgok is Tőle vannak, amiket mi szereztünk, amikért keményen megdolgoztunk. Mivel az életünk és erőnk Istentől kapott ajándék, így mindazon javaink is Tőle vannak, amiket azok segítségével elértünk! Bár többször tudatosítanánk ezt!

Jó lett volna, ha ezen a ponton Ézsaiás éneke véget is ért volna. A dal azonban panasz-énekként folytatódik, kicsendül belőle a gazda csalódottsága és keserűsége. Mert annyi szeretet, odafigyelés, gondoskodás ellenére az ő szőlőskertje vadszőlőt termett! A sok ráfordított munkája kárba veszett, a szőlő nem hozott gyümölcsöt. Ezért haragjában a gazda lerombolta kerítését, s hagyta, hogy a vadállatok széttúrják, tönkretegyék.

Akik ott, Jeruzsálemben hallgatták a dalt, tudták, hogy Isten a hűtlenségüket veti szemükre. Mert bár mindenüket Neki köszönhették, ők mégis elfordultak Tőle. A szőlőskert elpusztulásának megrázó képeit azonban csak néhány év múlva fogják a maga teljes valójában felfogni. Mert amikor fogságba viszik őket, nekik is mindenüket hátra kell majd hagyniuk az enyészetre. Jeruzsálem kőfalait lerombolják, nem lesz már védelem a pusztító ellenség ellen.

Isten akkori népe számára tehát egy beteljesült ítélet képei ezek. A mi számunkra viszont intés, figyelmeztetés van benne! Mi akkor teszünk bölcsen, ha meghalljuk és megértjük Isten panaszát! Ha kihalljuk belőle, hogy Ő éppen ezt a romlást akarja megelőzni! Értsük meg, hogy Ő nem gyönyörködik népe pusztulásában! Nem élvezi, hogy vadak túrják szét szeretett szőlőskertjét. Ellenkezőleg: Ő gazdagítani akarja a mi életünket.

A szerelmes dalból panasz-dal, sőt ítélet lett, de még itt is igaz, hogy Isten részéről minden szeretetből történik! A szülő is szeretetből fenyít, és nem okoz neki örömöt, ha gyermekének fáj valami. Azért tesz így mégis, hogy gyermeke javát szolgálja.

A Jelenések könyve elején a feltámadt Krisztus hét gyülekezetnek küld üzenetet, s a hétből mindössze két levélben nincs panasz. Öt gyülekezete ellen viszont panasza van! Nem azért, mert nem szereti őket, ellenkezőleg: Azért, mert nagyon is szereti és félti őket! Azt szeretné, ha útjaikat megjobbítanák, és kitartanának a megpróbáltatásokban.

Ézsaiás szüreti éneke újszövetségi hangszerelésben is felhangzik, mégpedig Jézus ajkáról. Ő a szeretettjeinek, választott tanítványainak mondta a jól ismert mondatokat (János ev. 15,1-8):

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” 

Igen, a dal továbbra is a kapcsolatról szól: Jézusról és rólunk. Ő gyümölcstermő és gazdagodó életet kínál nekünk, amint egy másik helyen mondja: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

Azonban ez csakis egy módon valósulhat meg. Ha mi, szőlővesszők, visszatalálunk Hozzá, rákapcsolódunk az Ő életerejének forrására, s Belőle táplálkozunk.

A mai ünnepen az úrvacsora jegyei révén közvetlenül is megtehetjük ezt. De ne csak ma, hanem keressük nap mint nap a bűnbánat és megújulás útját!