Nincs lehetetlen az Úrnak

Olvasmány: Mózes 1. könyve 18,1-14
Alapige: Mózes 1. könyve 18,14; Zakariás könyve 8,3.6.

"De az Úr megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának."
"Ezt mondja az Úr: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek Urának a hegyét pedig szent hegynek. Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen abban az időben, az én számomra ez mégsem lehetetlen."

Megfigyelhetjük önmagunkon, hogy beszélgetéseink során milyen gyakran használjuk ezt a kifejezést: „lehetetlen”. Például valaki beszél egy nagy tervéről, amit szeretne elérni, vagy egy érdekes élményről, amit átélt, vagy eseményről, ami történt vele; mi pedig rámondjuk: „az képtelenség”, „lehetetlen”. Mert szeretnénk, ha velünk is ilyen megtörténne, de nem hisszük, mert fizikai képtelenségnek érezzük.

Lehetetlen. – Ez a szó a korlátainkat jelzi. Ahányszor kimondjuk, ezzel elismerjük, hogy vannak határaink. Nem tehetünk meg bármit, és nem történhet meg bármi, mert vannak fizikai, biológiai és egyéb törvényszerűségek. 

És ha valaki azt mondja magáról: „nem ismerek lehetetlent”, az inkább önmagát nem ismeri jól. És van az a közkedvelt mondás: „nincsen lehetetlen, csak tehetetlen”. Amikor ezt mondjuk, valójában nógatni szeretnénk az illetőt: tessék nekiállni, és menni fog! De egyébként igenis van lehetetlen, mert vannak korlátaink, véges emberi lények vagyunk.

Milyen „lehetetlen”-jeink vannak? Talán egy nagy feladat, egy nagy kihívás, amihez sok erő kell, de nem látjuk még, hogy azt honnan vesszük.

Olyan jó ezekben az Igékben azt hallani, hogy Istennél a mi „lehetetlen”-jeink milyen könnyedén fordulnak át „lehetséges”-be! „Van-e lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva fia lesz Sárának.” „Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen, – az én számomra ez mégsem lehetetlen.”

Van egy nagyon egyszerű kis írást, ami a lehetetlenről szól, a címe: „A kis hernyó esélye, amikor át akar kelni az úttesten”.

Nincs esélye. Előtte hat méternyi aszfalt.
Húsz személygépkocsi, öt teherautó, egy nyergesvontató 
és egy kerékpáros jön percenként.

A kis hernyó nem tud a járművekről.
Nem tudja, milyen széles a műút.
Nem tud gyalogosokról, kerékpárosokról és motorokról.

Csak azt érzi, hogy a túloldalon valami zöldell.
Gyönyörű friss, valószínűleg ehető fű.
A vágya űzi… át kellene kelni az úttesten.

Nincs esélye. Előtte hat méternyi aszfalt.
Elindul. Kúszik lábatlan lábain.
Percenként huszonhét jármű jön.

Elindul, lassan, sietség nélkül.
Megy, kúszik, halad, – és megérkezik.

Próbálhatjuk elképzelni, hogyan is történik ez, de pont azért nincs értelme a számolgatásnak, mert a kis hernyó sem tud a dübörgő kerekekről. Egyszerűen csak valahogy átér a túloldalra.

Zakariás próféta a megelőző igeversekben arról ír, hogyan állítja helyre Isten az ő népét, és milyen boldog jövendőt készít neki. Leírja, hogy visszatér az Úr Jeruzsálembe, és újra népe közt lakik. Az Ő áldó jelenlétében újra magas kort érnek meg az emberek. A szőlő megadja majd gyümölcsét, a föld megadja termését, és maga Isten segíti népét.

És mindezekről azt mondja népének az Úr: Tudom, hogy ti ezt most lehetetlennek látjátok, – de nekem mindez lehetséges!

Ugyanez a hang szólal meg a felolvasott történetben, amikor az Úr gyermeket ígér Ábrahámnak és Sárának. Szépen le van írva, hogy a biológiai szabályok értelmében ez képtelenség. De az Úr ezt mondja: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek, és fia lesz Sárának.”

És ugyanez csendül fel akkor is, amikor a tanítványok azon tanakodnak, hogy milyen nehéz bejutni az Isten országába. Még a tevének is könnyebb a tű fokán átmenni. Ki üdvözülhet egyáltalán? Jézus pedig ezt válaszolja: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

Ugyanez csendül fel most rólunk is. Istennek semmi sem lehetetlen, és Ő tartja kezében életünket, sorsunkat, Ő tudja, merre tartanak útjaink. Ő tartja kezében az Időt, és benne a mi időnket is, Ő ad találkozásokat, és Ő enged változásokat az életünkben. Neki még az sem lehetetlen, hogy minket átformáljon, megállítson, lecsendesítsen, akaratát megmutassa, és útjain vezessen.

Reményik Sándor: Kegyelem c. versében a lehetetlenség olyasmi, mint egy fal. Egy konok fal, amibe beleütközünk, amin fennakadunk. De a lényeges kérdés, hogy vajon hogyan omlik le ez a fal? 

Először sírsz. 
Azután átkozódsz. 
Aztán imádkozol. 
Aztán megfeszíted 
Körömszakadtig maradék-erőd. 
Akarsz, egetostromló akarattal – 
S a lehetetlenség konok falán 
Zúzod véresre koponyád. 
Azután elalélsz. 
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 
Utoljára is tompa kábulattal, 
Szótalanul, gondolattalanul 
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 
A bűn, a betegség, a nyomorúság, 
A mindennapi szörnyű szürkeség 
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! 

S akkor – magától – megnyílik az ég, 
Mely nem tárult ki átokra, imára, 
Erő, akarat, kétségbeesés, 
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég, 
S egy pici csillag sétál szembe véled, 
S olyan közel jön, szépen mosolyogva, 
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar, 
Akkor – magától – minden elcsitul, 
Akkor – magától – éled a remény. 
Álomfáidnak minden aranyágán 
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Igen. Isten kegyelme az, ami képes a mi sötét burkainkat lebontani, összeroppantani, hogy aztán kitáruljon előttünk valami egészen más, valami fényes.

Isten kegyelme lehetségessé teszi, ami másként lehetetlen volna. Ilyen kegyelemmel fordul az Úr népéhez, állítja helyre, és készít neki boldog jövendőt. És ez a kegyelem szólal meg a kétszer kimondott ígéretben: Egy esztendő múlva fia lesz Sárának.

Ez a kegyelem Jézus Krisztus keresztjén ragyogott fel legtisztábban, és hirdeti, hogy mennyire szeret bennünket.

Ezzel a kegyelemmel jön utánunk az Úr, és úgy mutat rá sötét tévelygéseinkre, bűneinkre, hogy abban mégis végtelen szeretet van: Bűnbánatra indít, és feltárja előttünk az üdvösség útját.

Hívő emberként naponta tapasztaljuk, hogy milyen sok minden szól ellenünk az életben. Annyi sötét erő, ellenség feszül szembe velünk, és igyekszik elfordítani minket Istentől. Tényleg úgy érezzük magunkat, mint a kis hernyó, akinek lehetetlen vállalkozás átkelni a túloldalra.

Mégis: Van egy egyetlen esélyünk. Az, hogy teljes szívvel Isten kegyelmébe adjuk magunkat. Akkor biztosak lehetünk abban, hogy a fény legyőzi a sötétséget. A sziklára épült ház nem dől össze. És biztosak lehetünk abban, hogy átérünk a túloldalra.