igehirdetes-250420.mp3Olvasmány: Lukács evangéliuma 24,1-12
Alapige: Apostolok Cselekedetei 17,30-34
"A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.
Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is. Pál ezután eltávozott közülük. Néhányan azonban csatlakoztak hozzá, és hívővé lettek: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások."
A Feltámadás ünnepén az Életet ünnepeljük: Egyrészt Jézus életét, a feltámadását, másrészt a mi életünket, a nekünk adott reménységet. A feltámadás üzenete ellentmond minden emberi logikának, és olyan erővel érkezik meg hozzánk, emberekhez, hogy mindenképpen válaszadásra késztet.
Ez történt, amikor Pál Athénban, a görög provincia fővárosában hirdette az evangéliumot. Mindaddig türelmesen hallgatták, amíg Isten teremtő és gondviselő munkájáról beszélt, de amikor Krisztus feltámadását hirdette, felkavarodott az állóvíz, reagálniuk kellett.
Közöttünk is megszólal Krisztus feltámadásának örömhíre, hogy Ő legyőzte a halált, ez az evangélium pedig tőlünk is választ vár. A válaszunk azért fontos, mert azon múlik, hogy Krisztus győzelméből mit nyerhetünk.
Az athéniek háromféle választ adtak a feltámadásra.
1./ A gúnyolódók csoportjánál Pál szavai teljes elutasításba ütköztek. Hallották a feltámadást és gúnyolódni kezdtek. Ők tehát azt a választ adták, hogy ez képtelenség és badarság. A halálból nem lehet visszajönni.
Athén azidőben a sztoikus filozófia fellegvára volt. E tanítás szerint a világban minden szigorú következetességgel történik. A világ rendje szigorú logikára épül, ebben pedig nincsen helye a feltámadásnak.
Megdöbbentő, hogy ez az elutasítás még a húsvéti történetben is ott van. Az asszonyok látva az üres sírt mennek az apostolokhoz, és elmondják, amit hallottak: Jézus nincs a halottak között; ők azonban ezt „üres fecsegésnek” tartották, és nem hitték el. Pedig láttak meggyógyulni betegeket, látták Jézus életadó hatalmát, látták kijönni a sírból Lázárt. Mégis első reakciójuk az elutasítás. Majd csak a Jézussal való személyes találkozás juttatja el őket a hit bizonyosságára.
A tanítványok példája biztatást adhat mindazoknak, akiket még akadályoz valami a látásban. Akik még nem tudnak mit kezdeni a feltámadás örömhírével. Tartsuk nyitva magunkat Krisztus előtt! Hogy közel jöhessen hozzánk, Lelke által megérinthessen, érezhessük közelségét, szeretetét.
2./ A halogatók csoportja azt mondja Pál szavaira: „Majd meghallgatunk erről máskor is.” Ők még nem akarnak ezzel a kérdéssel foglalkozni. Nem ellenségesek, csupán valami egyéb dolguk van, valami más mindig fontosabb számukra.
Úgy érzem, ők állnak legközelebb a mai emberhez, hozzánk, akiknek mindig kevés az időnk. Mindig szaladunk, stresszeljük magunkat, és a kevés időből éppen a lelkünkre és a hitünkre jut a legkevesebb.
Az evangéliumok leírják, amikor Jézus különböző embereket megszólít: „Jöjj és kövess engem!” Hívja őket tanítványul, a legnagyobb lehetőséget kínálja fel, ők pedig kifogásokat keresnek: „követlek, de előbb engedd, hogy búcsút vegyek…”; „követlek, de előbb hadd rendezzem családi ügyeimet.”
Azóta ismétlődik ugyanez. „Majd meghallgatunk máskor.” Amíg az ember fiatal, azt mondja, hogy még túl fiatal, és ki kell próbálnia sok mindent. Amikor középkorú, akkor túl sok neki a gond, a munka, a családról gondoskodás. Amikor pedig idős, akkor ott a sok baj és betegség, amire figyelnie kell. Majd meghallgatunk máskor.
Pál akkor eltávozott közülük, és nem tudjuk, hogy eljött-e számukra az a bizonyos „máskor”, és kaptak-e új lehetőséget. Itt mindenesetre a beszélgetés fonala megszakadt.
Legyen ez számunkra egy óva intő figyelmeztetés, hiszen a holnapot és holnaputánt legfeljebb tervezhetjük, de ismerni egyáltalán nem ismerjük. Nem tudhatjuk, eljön-e a „máskor”, adatik-e másik lehetőség.
3./ Végül voltak ott néhányan, akik „csatlakoztak hozzá, és hívővé lettek”. Kevesen voltak, de ez a kevés volt az eredmény, Pál missziójának gyümölcse. Ők komolyan vették szavait, és hittek neki.
Akár csalódottak is lehetnénk: csupán ennyi? Egy felvilágosult helyen, egy provincia fővárosában, népes hallgatóságból? De vigyázzunk a számolgatással, mert a hit nem matematikai, hanem személyes kérdés. Pálról sem olvassuk, hogy csalódott lett volna: Megtette, amit Isten rábízott, és néhányan csatlakoztak hozzá.
A számolgatásnál sokkal fontosabb itt az, hogy akik csatlakoztak, azok megéreztek valamit Pál szavai mögött. Annyi üres bölcselkedést végighallgattak már, de ez most más volt. Ebben a tanításban erőt éreztek, reménységet és életet találtak.
Ők voltak tehát a kicsiny kezdet, az a kovász, akik később a Krisztusba vetett hitüket, reménységüket továbbadhatták másoknak. Ez a kis gyülekezet volt az athéni húsvét eredménye. Hallottak a feltámadásról, és csatlakoztak a feltámadott Krisztushoz.
Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, adja meg, hogy felismerjük és elfogadjuk azt a reménységet, amit Krisztus feltámadása hozott!
