igehirdetes-170910.mp3Olvasmány: János evangéliuma 7,31-53
Alapige: János evangéliuma 7,43
"Ellentét támadt tehát miatta..."
A felolvasott igéből ez a kiemelt kifejezés: „ellentét”, nagyon kemény szó. Az eredeti jelentése szakadás, hasadás, viszály, meghasonlás.
Különös ezt azzal a Jézussal kapcsolatban olvasni, akiről Ézsaiás azt jövendölte, hogy Ő a Békesség Fejedelme. Aki azt hirdette, hogy boldogok, akik békességet teremtenek, mert ők Istennek fiai, s hogy boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Akinek követőjeként Pál apostol azt írja, hogy amennyire csak rajtatok múlik, éljetek mindig minden emberrel békességben!
Csakhogy ez a Jézus azt is mondja az evangéliumokban: Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem! Hanem fegyvert! Meghasonlást, szakadást! Tüzet! És szeretném, ha már lángolna!
Ahhoz, hogy megértsük, miről is van itt szó, ismernünk kell a Jézus által munkált békesség lényegét. Hogy Isten Őt azért küldte el erre a földre – ahogy énekeltük –, hogy megbékéltesse az embert önagával! Hogy eljöjjön értünk, az Úrtól elfordult emberiségért, és a „tékozló fiút” megkeresse, hazahozza. Hogy mi bűnbocsánatot kapjunk, Istennél befogadásra leljünk, hogy újra „otthon lehessünk” az Atyánál.
És ha ennek az Istennel való békességnek az ajándékát és áldását megkapjuk és tapasztaljuk, akkor – csakis ebből fakadóan – lehet bennünk igazi békesség, megbocsátás, elfogadás embertársaink felé. Ezt tudjuk tovább adni. És akkor juthatunk el a megbékélésre önmagunkkal is! Hogy belső békénk, és elvehetetlen örömünk legyen: az elfogadottság boldogsága. Annak a biztonsága és békessége, hogy otthon vagyunk Istennél, és nem szakíthat el az Ő szeretetétől semmi, hogy tényleg, minden a javunkra lehet, bármit is hoz az életünk. És így hordozhatunk próbákat, betegségeket, gyászt, fájdalmakat is.
Csakhogy ehhez Őmellette kell dönteni! Őbenne hinni és Neki engedni. Ő az Isten Fia, a királyok Királya, a világnak ítélő Bírája! Jézus életét ezért kísérik viták, nézetkülönbségek, felcsapó indulatok, állandó harc. Ahogy János írja az evangéliuma elején: A Világosság a sötétségben fénylett, de a sötétség nem fogadta be azt. És ahogy Jézus búcsúzik a tanítványaitól: E világon nyomorúságotok lesz, de ne féljetek, én legyőztem a világot! Testvérek, ugyanez a világ van ma is.
Keresztényként addig vagy elfogadható, amíg békés, kedves, szolgálatkész, megbocsátó, önzetlen vagy. Legyél is, hiszen ez Krisztus lelkülete, aki azt is mondja: Ti vagytok a világ Világossága! De amint képviseled Isten igazságát, kimondod, hogy mi a bűn, mi lenne az Úr vezetése, akarata, ráadásul úgy is döntesz, cselekszel a mindennapjaidban, akkor már intoleráns vagy, és inkább hallgass!
Nagyon tanulságos és árulkodó az a botrány, ami mostanában egy kereskedelmi cég reklámja kapcsán kipattant. A vállalat görög élelmiszereket, finomságokat is forgalmaz és hirdet, ehhez csodaszép felvételeket készítettek a görög tengerpartról, bájos kis falvakról. Ahol templomok is állnak, kereszttel a tetejükön. Csakhogy a reklámképekről ezeket a kereszteket eltüntették. Mondván, hogy a látványuk ne sértse a más vallásúakat!
A LIDL reklámja e világ üzenetét testesíti meg: Ne légy zavaró! Ne legyél más! Legyen a keresztyénséged láthatatlan!
Ahogy valaki megfogalmazta: „Ebben a világban már mindenki jobban tudja, hogy mi a kereszténység, mi lenne a kötelességük az egyházaknak, mi lenne a dolga Istennek, mint maguk a keresztények! Az egyház, a keresztények ne szóljanak bele semmibe, de amúgy oldjanak meg minden problémát, amit egyébként jórészt éppen a keresztény tanítás félretétele okoz. Ne szóljanak bele politikai-gazdasági kérdésekbe, de tartsák kötelességünknek a sokféle társadalmi áldozatról való gondoskodást, ne szóljanak bele a családi élet dolgaiba, de karolják fel az árva, az „egyszülős” gyerekeket, persze anyagilag, a lelki köretet hagyják, arra nincs joguk, a szexualitás kérdésébe meg aztán végképp ne szóljanak bele! …”
Arról az elterjedt felfogásról már nem is beszélve, ami legyint minderre, mondván, hogy úgyis mindenki egy istenben hisz, csak máshogy. Hát nem. Mi abban az Istenben hiszünk, aki Teremtő és Mindenható, de nekünk Édesatyánk az Egyszülött Fia által, aki így szól: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Nincs más! Más úton indulni – az a halál.
De ahhoz, hogy ebben a küzdelemben erősen és hitelesen megállhassunk, a legfontosabb harcot belül, önmagunkban kell megharcolnunk. Erről a belső harcról mondja a Szentírás, hogy „nem test és vér ellen” folyik, hanem „erők és hatalmak”, lelki sötét erők ellen.
Így van ez a saját életünkben is. Nem elsősorban emberek, rosszakarók, haragosok vagy éppenséggel nehéz helyzetek ellen küzdünk, mert mindez mögött az áll, akit Jézus „Embergyilkosnak” nevezett. A Gonosz, aki mindenekelőtt és mindezeken keresztül a hitünket, istenbizalmunkat, istenkapcsolatunkat akarja megölni.
Ne engedjük, hogy felhasználjon nehézségeket, veszteségeket az életünkből arra, hogy elválasszon Istentől! Akitől minden áldást, jót, életet, szeretteinket – még velünk élőket és már elmenteket – kaptunk. Aki életünk Megváltója és Gondviselője!
„Öljétek meg tehát magatokban azt, ami csak erre a földre irányul!” – olvassuk a Kolosséba szóló levélben. Pál olyasmiket sorol fel itt, mint a harag, indulat, gonoszság, hazugságok, tisztátalan beszéd. Amik ellen önmagunkban kell küzdenünk.
S ez a küzdelem állandó! Mert téved a mai, felvilágosult ember, mikor azt gondolja, hogy ha nem Istenre hallgatok, figyelek, akkor majd én magam dönthetem el, mit szóljak, hogyan cselekedjem. Nincs ilyen, Testvérek, ne álltassuk magunkat, nincsen „gazdátlan lélek”. Mert ha nem a Teremtő, akkor a Gonosz kap teret és hangot bennem, csak legtöbbször észrevétlenül.
„Ellentét támadt miatta” – mondja az ige Jézusról. Mert van ennek a szónak egy olyan jelentése is, hogy útelágazás, választás-döntés arról, hogy merre induljak tovább. Az életen végigmenni nem lehet másképp. Csak ha választunk, ha döntünk. Amellett az út mellett, amely az igazi s örök életre visz. És tovább is megyünk rajta.
Isten kegyelme ébreszt minket, és Ő adhatja meg nekünk, hogy a küzdelmek végén majd elmondhassuk Pál vallástételét: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon.”