Ne félj

"Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

Kedves Testvéreim! Az imént felolvasott történet egy olyan élethelyzetről számol be a tanítványok életében, amit mi balatoni emberek jól ismerhetünk, sőt talán személyesen is átéltünk. Biztos volt már olyan élménye valamennyiünknek, mikor kimentünk esetleg a Balatonra családtagokkal vagy barátokkal és hirtelen egy viharba vagy egy heves esőzésbe, záporba, zivatarba keveredtünk. Ebben az igerészben egy hasonló eseménysorozat ment végbe. Ahhoz, hogy tisztán és érhetően tudjuk értelmezni Isten igéjének üzenetét kicsit költőibb képeket fogok használni.

Röviden így tudnám összefoglalni és megfogalmazni a történet lényegét: A tó, amelyen a tanítványok hajóznak, az a világ, a nagybetűs élet. A hajó, amiben utaznak, az a saját életünk. Úgy szokták ezt a képet használni az irodalomban a költők, mint az „életünk vagy a létünk hajója” kifejezést.

Maga a vihar, ami ebben a történetben lezajlik, azt nemcsak egy természeti jelenségként kell felfognunk, hanem ezt a jelenséget az életünk viharaként, megpróbáltatásaiként kell értelmeznünk. Szeretnék illusztrációként egy bibliai nagy alaknak az életéből példát hozni, akinek hasonló viharba keveredett az élete. Ez Jób, akiről tudjuk, hogy mindenét elveszíti, ami a számára fontos és értékes volt. Alapvetően egy igaz Isten félő ember volt, nagyon gazdag, sok gyermekkel megáldva. Egy napon az élete olyan viharba keveredett, ami az életét teljes kilátástalan helyzetbe sodorta. Elvesztette a gyerekeit, barátait, egészségét és minden vagyonát is.

Láthatjuk tehát, hogy a Bibliában is vannak olyan személyek, akik hívő emberként keverednek az élet viharába. Ezért biztos vagyok abban, hogy volt már mi életünk is ehhez hasonló viharban. Amikor azt éreztük, mint az esőfelhők, úgy összegyülekeztek a fejünk fölött a problémák és a nehézségek. Sőt mikor azt éreztük, hogy teljesen kilátástalan az életünk, mikor azt gondoltuk magunkban, hogy a túlpartra szinte lehetetlen átérni, vége mindennek, minden odaveszett.

Hallottuk a történetben, hogy tanítványok mennyire megijedtek a vihar alatt, hiszen így kiáltanak fel: Mester nem törődsz vele, hogy elvesszünk? Ez a rémület teli kérdés talán számunkra is ismerős lehet. Mikor azt éreztük, mintha Isten nem törődne velünk, mintha az imádságainkat nem hallgatná meg, nem venné észre a nyomorúságunkat. Saját életemet végiggondolva én is voltam már ilyen élethelyzetben, mikor annyira megrémültem, annyira elöntött a félelem, hogy ugyanígy kiáltottam Istenhez, mint a tanítványok, hiszen annyira körbevett a vihar, annyira rám zúdult a félelem, hogy azt hittem itt a vége mindennek.

De Istennél semmi sem lehetetlen. Mert ő a világ és az életünk hajójának az ura. Ő az Ura a megkötözöttségeinknek, a félelmeinknek, és minden problémánkra ő tudja egyedül a megoldást megadni. Mindegy mekkora hullámok vesznek körbe bennünket, Istennek ez sem reménytelen helyzet, mert meg tud menteni minket bármekkora gondban vagyunk is. Nem a magunk eszére kell hagyatkozni, és ne az emberektől várjuk a megoldást. Mennyire hajlamosak vagyunk mi is arra, hogy mikor bajba keveredünk, nem Istenhez fordulunk először, hanem elkezdünk saját terveket kitalálni hogyan is vészeljük át az adott problémát. Hol ott csak annyit kéne tennünk, mint a tanítványok tettek, hogy felébresztjük Jézust.

A történetben hallottuk, hogy amint a ezt megtették, Jézus egyből közbe lépett és lecsendesítette a számukra legyőzhetetlennek tűnő vihart. Nem véletlen, hogy miután Jézus legyőzte a vihart, a tanítványok így reagáltak: Ki ez, hogy mind a szél mind a tenger engedelmeskednek neki? Igen, ilyen hatalmas Urunk van, hogy ha ráparancsol, engednek neki a szelek. Át kell adnunk az életünk hajóját Jézusnak, hogy ő irányítsa azt. Át kell adnunk teljesen Isten irányításának az életünket és akkor nem fogunk soha sem elveszni bármekkora viharban kerülünk vagy próbatételen esünk át, ő mellettünk lesz, vele átérhetünk a túlsó partra. Merjük hát Testvéreim átadni az életünket teljesen Istennek, és hagyni, hogy ő vezessen minket.

Ennek az igerésznek van még egy fontos üzenete számunkra. Jézusnak a 40.versben van egy érdekes kérdése: Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek? Jézus ezzel a kijelentésével gyakorlatilag szembe megy azokkal a negatív érzéseinkkel, ami minden emberben, minden élőlényben megtalálható, s ez nem más, mint a félelem. Nem véletlen olvastam fel az ézsaiási igét is, ami így kezdődik: „Ne félj, mert megváltottalak”. Itt van egy egyértelmű utasítás Istentől arra vonatkozólag, hogy ne féljünk. A biblia teljes mértékben szembe megy a félelemmel.

Egyszer valaki összeszámolta, hogy a Bibliában 365 olyan ige van, ami arról szól, hogy ne féljünk. Pál apostol így ír Timóteusnak a 2. levelében: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő a szeretet és a józanság lelkét.” Meg kell tanulnunk tehát nem félni, hanem bátor reménnyel és hittel teli szívvel élnünk a hétköznapjainkban. A különböző félelmek tartanak vissza attól, hogy igazán boldog életünk lehessen.

Nagyon sok embernek a szívét rettegés tölti el, ha például a múltjára gondol, és az mint egy kísértet üldözi őt. Vannak olyan emberek, akik félnek a magánytól, az egyedülléttől. Van, aki meg a jövőjével van úgy, hogy ha elkezd, rajta gondolkodni egyből félelem fogja el és összeszűkül a gyomra. Ezek a félelmek emberi ésszel gondolkodva abszolút reális és teljes mértékben jogos félelmek, de krisztusi szemszögből fölöslegesek.

Hiszen az ézsaiási ige kimond még egy nagyon lényeges igazságot, amibe bármilyen élethelyzetben kapaszkodhatunk: Mert megváltottalak!. Ezért megy szembe a Szentírás és Jézus is a félelemmel. Hiszen ő általa megváltott emberek vagyunk, így nem kell, hogy kísértsen a múltunk, mert ha minden bűnünket megvallottuk ő előtte, akkor Isten erről többé nem emlékezik meg. Nem kell félnünk a jelentől se jövőtől, mert, ha Jézus Krisztus megváltott gyermekei vagyunk, akkor az életünk jó kezekben van, és eseményei úgy fognak alakulni, ami számunkra a legjobb.

Kívánom mindenkinek teljes szívemből, hogy ezt a csodálatos üzenetet meg tudjuk élni a hétköznapjainkban. Azért mert nem kell félnünk az ige tanítása szerint se az élet viharaitól, se az előttünk álló nehézségektől, mert megváltott emberek vagyunk és olyan hatalmas Urunk van, akinek még a szelek is engedelmeskednek.