igehirdetes-200809.mp3Olvasmány: Rómaiakhoz írt levél 1,1.7-17
Alapige: Rómaiakhoz írt levél 1,16-17
"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni."
A Római levél bevezető szakasza arról szól, hogy Pál mennyire menni akar, látni akarja az ottani gyülekezetet. Annak ellenére, hogy azt nem is ő alapította, hanem a fővárosba máshonnan beköltözőkből alakult, mégis meg akarja ismerni őket, találkozni akar velük. A Birodalom központjában levő gyülekezetre úgy tekint, mint kiemelten fontos helyre. Mint „hegyen épült városra”, ami messzire látszik, nagy hatása van. „Hiteteknek az egész világon híre van.” Az apostolnak tervezett hispániai missziójához pont ilyen gyülekezetre van szüksége.
Vajon mi hajtja annyira az apostolt? Mi az a fontos, amit vinni, mondani akar? Semmi más, mint az evangélium. Mindazt át akarja nekik adni értékes kincsként, ami az evangéliumban benne foglaltatik. Ezt bontja ki a felolvasott Igében. Egyetlen hosszú mondatba zsúfolja, amit aztán majd az egész levélben fog kifejteni. Mi tehát az evangélium?
„Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére.” Az első, amit kihangsúlyoz, hogy az evangéliumban hatalom van, mégpedig Isten üdvözítő hatalma. Olyan erő, ami „minden hívő üdvösségére” munkálkodik. Az eredeti görög szövegben a „szótéria” azt a megváltást, megmentést jelenti, amivel Isten felénk fordul. Az evangélium ezt akarja felénk közvetíteni: Isten megmentő szándékát, jó akaratát, üdvösségre vezető erejét. Valami kimondhatatlan jót.
Éppen ezért soha ne becsüljük alá, amikor az evangélium megszólal! Akár úgy, hogy kinyitottuk a Bibliánkat, és olvasni kezdtük, akár úgy, hogy hirdettetik Isten Igéje. – Becsüljük meg az ilyen alkalmakat, és keressük önmagunkra az értelmét! Az evangélium nem betűk halmaza a Bibliában, és nem is botladozó emberi szavak a szószékről, hanem Isten hatalma! Megmentő, üdvözítő erő, amellyel Isten maga formál, alakít minket.
Nézzük csak tovább, hogyan is történik ez: Hogyan formál minket Isten az evangélium által? Ezt mondja az apostol: „abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe.”
Vajon mit jelent itt Isten igazsága? És hogyan tud megmentő lenni az igazság?
Száraz elméleti fejtegetések helyett érdemes a saját hétköznapi példáinkból kiindulni. Amikor igazságosak vagyunk, akkor igeneket és nemeket mondunk. Gondoljunk csak a gyereknevelésre. Az igazságunk és a következetességünk abból áll, hogy vannak dolgok, amikre igent mondunk, másokra pedig nemet. Így érti meg gyermekünk, hogy mi helyes, mi biztonságos neki, és mi nem az.
Isten igazságában is igenek és nemek vannak. Egyszerre van benne a szeretete és az ítélete. Szeretetével kimondja ránk az igent: magához ölel, megvéd, mert a szeretet ilyen; sőt feláldozza a neki legdrágábbat is, a Fiát, mert szeret minket, és meg akar menteni. Ítéletével ugyanakkor nemet mond mindarra, ami Tőle idegen: a bűneinkre, hűtlenségeinkre.
Igent mond ránk, mert szeret, és nemet mond a bűneinkre. Jézus keresztjében rajzolódik ki ez a mély és csodálatos titok a legnagyszerűbben. Isten szeret minket, és ugyanakkor gyűlöli a bűneinket. Ez Isten igazsága!
E két erőnek, Isten igenjeinek és nemjeinek a feszültségében Ő szüntelenül alakít minket, formálja életünket, igazgatja sorsunkat. Igenjével, szeretetével is, de a nemjeivel is.
Amikor a szobrász vésőjével alakítja az ormótlan kőtömböt, ő is a munkája során nemeket és igeneket mond: levési a fölösleget, amire nincs szükség, hogy aztán kibontakozhasson az eredmény, az alkotás.
Így alakít minket is az Úr az Ő igazságával és hatalmával.
Végül itt a zárógondolatban megjelenik egy egyetlen feltétel is: „hitből hitbe”. Mert megmenteni csak azt lehet, aki hagyja magát megmenteni. Isten ereje, megmentő igazsága „hitből hitbe” jelentetik ki. Hitből indul, és hitbe érkezik. A hit az a tér, amiben Isten megmentő szeretete valósággá válhat a számunkra. A hit a közvetítő „anyag”, a közeg, amin át ez a megmentő erő hozzánk érkezik. Feltételnek pedig azért nevezhetjük, mert csakis ezen az úton lehet a miénk!
Amikor egy szót kimondunk a másik embernek, azt akarjuk, hogy eljusson a füléhez, és ő megértse. Miközben beszélünk, persze nem gondolunk erre, de a hangnak kell egy közeg, amiben terjedni tud, ez pedig a levegő. Most is, miközben ezek a szavak eljutnak hozzánk. Sokféle érdekességet lehet tudni erről, törvényszerűségeket, amik lehetővé teszik egymás szavának megértését. Fizikai törvényeket, hogy hogyan terjed a hang hullám formában, hogyan rezegteti a levegő-részecskéket; aztán biológiai információkat a dobhártyáról, hallócsontról, hogy végül hogyan alakul a hang érthető információvá a fejünkben. De akár tudjuk ezeket, akár nem, a lényeg mégiscsak az, hogy a szót meghallja a másik ember.
A hittel is így vagyunk: Csakis ezen a közegen keresztül érkezik meg hozzánk Isten megmentő hatalma, az evangélium. Lehet a hittel kapcsolatban is törvényszerűségekről tudni, hogy hogyan születik, miképpen tud erősödni, vagy éppen mitől gyengül. Lehet a hitről izgalmas elméleti tanulmányokat írni. De a lényeg mégiscsak az, hogy halljuk meg az üzenetet! Érjen célba a hitünkön keresztül az, amit Isten elindított felénk: Az evangélium, az Ő megmentő hatalma.
Pál apostolnak nagyon fontos volt, hogy az evangélium üzenetét eljuttassa a római gyülekezet felé. Ma pedig, évszázadokkal később a Szentlélek Isten ugyanezt az üzenetet újra kihangosította mindannyiunk felé.
Kérjünk Istentől alázatot, tanulni vágyást és nyitottságot, hogy szavát mindenkor befogadjuk! Kérjük, hogy alakítson bennünket az Ő akarata szerint, és hatalma nekünk is üdvösségre megtartó erő legyen!